Gyermek gyászfeldolgozása

A halállal való szembesülés az élet elkerülhetetlen velejárója. A kérdés az, hogy mikor kerülünk vele szembe. Vannak, akik már gyermekkorban kénytelenek megtapasztalni ezt a veszteségélményt. A gyermekek másképp élik meg a veszteséget, mint a felnőttek. A felnőtt erőfeszítést tesz, hogy az elvesztés tényét elfogadja, és ez olyan mentális kapacitást igényel, amely éretlen személyiségnél még hiányzik.
A gyermeki gyászt erősen befolyásolja az életkor, a fejlődési szint, alkati adottságok, és hogy milyen kapcsolatai vannak a gyermeknek. Fontos, hogy ki volt az életében az elhunyt, milyen szerepet töltött be, milyenek voltak az elvesztés körülményei, milyen hatások érték a veszteség előtt, majd utána.

Hogyan élik meg a gyermekek a veszteséget?

A gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, nem folyamatosan szomorúak. A bánat időről időre megjelenik, de aztán szinte átmenet nélkül visszatérnek a játékaikhoz, és elmélyülten játszanak. A veszteségre adott reakciók akár késhetnek is, és csak fél év múlva vagy még később kezdenek el gyászolni. A gyász azonban sokkal hosszabb ideig eltarthat; a hiányérzet, a szomorúság újra és újra rájuk törhet a későbbiek során. A verbalitás fejletlensége miatt a veszteség okozta érzéseiket elsősorban viselkedésükkel, a játékaikban, rajzaikban fejezik ki.

A gyász folyamata gyermekeknél is maga után vonhat komolyabb tüneteket. Megjelenhet szomatizáció (hasfájás, hányinger), alvási nehézségek, regresszió, bepisilés, ujjszopás, agresszió, illetve a figyelem romlása.
A gyászmunkát ne tekintsük egy életre szólóan befejezettnek, mert különböző életciklusokban visszatérhet a fájdalom, például serdülőkorban, esküvőnél, gyermek születésénél.

Ha a gyermek érzelmileg és intellektuálisan megérti a halál tényét és saját halálfélelmét eloszlatja, ha a környezete változatlan marad és szükséglete kielégítéséről egy biztonságot nyújtó személy gondoskodik, akkor a patológiás gyász elkerülhető.

A gyász olyan, mint egy bőrönd az ágy közepén. Nem számít mi van benne, fel kell emelned és magaddal vinned mindennap. Bizonyos napokon sziklákkal lesz tele és azt fogod gondolni, nem bírod tovább. Később azonban könnyű lesz... mint a pehely. - The Whispers c. film